Mystic Grill

- Makacs kislány vagy ! tehát nem félsz! de azért mert nem ismersz minket.
- Gyere el Velem a Salvatore villába és ott minden misztikus lány kérdésedre válaszolok .
Azért mert látom rajtad te nem egy kis csitri vagy.

folyt salvatore villa oda irj!

Charlotte és Damon.

(Mystic Falls utcái)

Nagyon jó volt megismerkedni Katherinnel. Remélem ezek után is találkozni fogunk. Mivel időm, mint a tenger, nincs akadálya, hogy szétnézzek még a városban. De útközben megszomjaztam, ezért a legközelebbi helyre betértem. A Grillbe.
Így, késődélután elég sok ember fordult itt meg. A pultnál semmi hely, csak egy asztal volt még szabad, szóval oda kellett ülnöm. A pincértől egy pohár vizet rendeltem, mert nem szerettem volna berúgni, nehogy az első benyomásuk az legyen rólam, hogy alkoholista vagyok. Vártam, hogy valaki még érkezzen a Grillbe. És akkor már meg is lenne a társaságom.

Charlotte és Damon.

Beléptem a Grilbe megcsapott a cigaretta szag ami nem is volt olyan meglepő , megláttam az asztalnál Elenát ezért odamentem hozzá .
- Szia Elena! Hát te ? Hogy vagy? Kérdeztem a rossz fiús tekintetemmel amiért elég furcsán nézett rám , bár nem értettem miért , már meg szokhatta volna..
- Valami baj van ? Kérdeztem felhúzott szemöldökkel ..
Aztán rájöttem, hogy nincs ember illata , meg másként viselkedik, tehet biztos , hogy Katherine az ..
- Óh.. Katherine .. ne már megint.. miért nem tűnsz már el a városból? Tudod már nagyon fárasztasz a hirtelen megjelenéseiddel , dőltem hátra a széken.

Csak ültem az asztalnál egymagamban. Gondoltam, ha nem jön senki, akkor én el is megyek innen miután megittam az innivalómat. De abban a pillanatban megjelent egy irtó helyes pasi, közvetlen mellettem és megszólított. Elenának nevezett, majd Katherinnek. Nem csak azon csodálkoztam, hogy kinek szólít, hanem rajta is. Azok a kék szemek... Belebolondultam. De visszatérve, kezdett világosodni, hogy miért nevezett engem úgy, mint a két lányt.
-Ööö... Szia. -akadozott a szavam. -Nem vagyok Elena, de még Katherine sem. -láttam rajta, hogy igencsak meglepődik és gondolkozni kezd azon, hogy ki is vagyok valójában. De mivel túl sokáig törte a fejét, így elárultam neki. -Na jó. Lehet, hogy egy kicsit furcsa lesz, de én vagyok az eredeti Petrova, azaz Charlotte. -nyújtottam a kezem egy kézfogásra. -Te pedig, gondolom, hogy az egyik Salvatore tesó? Ugye, igazam van? -kérdeztem tőle kedvesen, széles mosollyal. Valahogy nem tudtam, nem figyelni a szemeit és persze őt. Talán első látásra megláttam benne azt, akiben megbízhatok és többet érzek iránta, mint egy barát iránt?

Nagyot nézve hallgattam, hogy mit mond a nő .. hogy ő a hasonmás. Nagyon szép lány volt akár csak Elena , a barna szemei tűzként égtek a kék szememben majd felészlelve nyújtottam vissza barátilag a kezem.
- Szia! igen én vagyok az " a jó pasi " jegyeztem meg neki kacsintva.
- Ne haragudj, hogy Elenának, avagy Katherinnek hívtalak.. de annyira egyformák vagytok..
- És hogy hagy élsz még? pontosan hány éves is vagy ? Ha már itt tartunk, gondolom ismered Klaust is .
Megbízható kedves gyönyörű lány volt, lehet azért mondom mert olyan mint Elena , akibe igazán szerelmes vagyok, de lehet most én esek a központba, és a két nő közt kell választanom? Mint ahogyan Kath-nak köztem és Stefan között.

Éreztem, hogy ő is elábrándozik egy kicsit. Majd én is válaszoltam neki.
-Áh, szóval az "a jó pasi", Damon. -kacsintottam vissza. Az biztos, hogy semmi kétsége ennek a hasonlatnak.
-Semmi gond. Nem haragszom. Ilyen megesik, főleg ebben a esetben, hogy mind a hárman ugyanúgy nézünk ki. -mosolyogtam rá kedvesen. Hát, hogy is haragudhatnék rá?
-Pontosan 778 éves vagyok. Te? És igen, sajnos ismertem Klaust. -libabőrös lettem mindig, ha csak meghallottam a nevét. Gondolom te is ismered. -kérdeztem tőle, közben megkaptam az italomat és kortyolgatni kezdetem. Micsoda nap! Először Katherinnel ismerkedek össze, aki szerintem egy szimpatikus nő, akármit is mondanak róla, most pedig vele. Azt mondják létezik első látásra szerelem, hát lehet velem is ez történt. Egyben biztos vagyok. Mindketten vonzódunk egymáshoz, hisz' ebben a pillanatban is egymásról álmodozunk. Annyira megfogott, hogy a szemem sem tudom levenni róla. Remélem, ez nemcsak álom!

- Az szép életkor ... én 167, vagyok mosolyogtam a lányra . És milyen kapcsolatban voltál Kalussal? Honnan ismerted őt ? Ilyen szép lány .. akivel talán még egy kapcsolat is kialakulhat most itt ül előttem . Tudom Elenára kéne gondolnom, de azt hiszem már nem csak Elenát, hanem Charlotte-t is megszerettem eléggé.
Ahogyan Kathnál, és Elenánál, úgy Charlotte.nél is ugyan úgy működök a részemről az első pillantásra szerelem dolog, de ez a lány még bonyodalmakat fog okozni.. ő a hasonmás , Klaus biztos akar majd tőle valamit, és ha nekünk szorosabb kapcsolatunk lesz ez áthat majd Elenára és rám is meg mindenkire .. de ezt a kockázatot azt hiszem vállalnám érte. Van benne egy megfoghatatlan érzelem .

-Az se kevés. -rántottam vállat mosolyogva. -Hogy Klausszal? Hát... Sajnos túl jó kapcsolatba. -biggyesztettem le a fejem. -De megbántam! Teljes mértékben! Miért kellett nekem megismernem őt? -ezen a dolgon elgondolkodtam. Rossz volt újra felidézni a régi emlékeket. De ezen nem akarok búsulni, mert itt ül előttem egy férfi, aki mindezt elfelejtheti velem. Damon is mélyen gondolkodott valamin. Szerintem Klauson. -Damon, ugye azon töröd a fejed, hogy mi lesz, ha idetéved Klaus? Igazából... Semmi. -ráztam meg a fejem. -Ha pedig mégis, akkor egy tervet kell kitalálni. -mosolyogtam rá halványan. Nem akartam, hogy vége legyen ennek a napnak. Olyan tökéletes főleg vele. Ezért megsimogattam és megfogtam a kezét az asztalon, boldog mosollyal.

Tehát kapcsolata volt vele.. gondolkoztam mind azon amit mondott.
- Igen rajta gondolkodom.. Tudod olyan vagy mint Kath és Elena.. gondolom tudsz róluk mindent.. és az érzelmeimet irántuk, és úgy érzem ez feléd is irányul, és ha Klaus megjelenik, az áthat Rám és Elenára is és féltem őt, ha nekünk szorosabb lesz kapcsolatunk elveszíthetem őt. jegyeztem meg a szemébe nézve. Aztán egy meleg puha érintést éreztem, kezemen amibe kissé beleborzongtam , de elfogadtam és megszorítottam a kezét.
- Érdekes.. Hüm.. most ismertelek meg és egymás számára egy nyitott könyv vagyunk.
Nem akartam elengedni, meg akartam állítani az időt, de eszembe jutott, hogy nekem Elena mellet lenne a helyem ebben a percben, ezért finoman elvettem a kezem tőle és úgy folytattuk a beszélgetést.
Megköszörülve a torkom próbáltam a valós tényekről elterelni a figyelmet.
- És .. mikor jöttél ide? ... Tervezel hosszú maradást? néztem zavarodottan rá.

-De hát Klaus nem tudja, hogy itt vagyok. Ha eddig eltudtam tőle bujdosni, akkor azt most is megtehetem és sikerülni is fog. -néztem mélyen a szemeibe. Damon elfogadta a kézfogásom és ennek nagyon örültem, egy halovány mosoly hagyta el a számat, köszönet képen.
-Nekem ez nem az. 500 éve nem álltam senkihez ilyen közel, mint hozzád. -ekkor könnycseppek gyűltek a szemembe. Hisz' nagyon jó érzés volt végre valakit szeretni, és érezni, hogy ő is törődik veled. Valamin elgondolkodott és hirtelen elengedte a kezem. Nem értettem miért. Megint Elenára gondol? Ez a tény szíven ütött, de erősnek akartam látszani, így a már könnyel telt szememet megdörzsöltem, hogy ne látsszak olyan gyengének. De a szívem mélyén, igencsak sírtam volna. Ő is elakarta erről terelni a témát.
-Éppen ma. -nyeltem nagyot. -Ha befogadnak az itteni emberek, akkor maradok. -mosolyogtam halványan Damonre, még mindig kicsit könnyes szemmel.

- 500 éve? ki volt előttem 500 éve? És mennyire közel? próbáltam törölgetni a könnyeit, melléültem majd oldalról megöleltem .
- Semmi baj nem lesz oké ?
- Úgy látszik a hasonmásokat hamar megtalálom mosolyogtam elégedetten.
- Én már befogadtalak .. értem maradnál? néztem a szemébe.
Gondoltam a válaszát, hogy ez nem miattam lenne, ha maradna, de egy próbálkozást megér.

-Egy olyasvalaki, akit mára már tiszta szívemből utálok, Klaus. -megkönnyebbültem és nagyon örültem, ahogy próbál vigasztalni, a könnyeimet törli és megölel. Én visszaöleltem, hiszen, hogy is hagyhattam volna ki ezt a lehetőséget.
-Maradnék érted. Ha te is szeretnéd. -mosolyogtam kedvesen a szemeibe.

- Én szeretném ha maradnál, én sokkal többet eltudok képzelni ennél az ölelésnél fogtam a kezeimbe az arcát ..
Értelmes okos szép lány vagy, de neked kel eldöntened hogy mit szeretnél, az érzelmeidre vagy az eszedre hallgatsz - e kettő között válassz.

-Én szeretnék maradni, és annyira jól esik, hogy így törődsz velem. Én is eltudok képzelni ennél többet... - lehunyt szemekkel fogtam meg gyengéden a kezét, ami az arcomra tévedt.
-Ezt hogy érted? -kérdeztem tőle suttogva.

- Ha az eszedre halhatsz eltüzel innen és nem lesz semmi köztünk, de ha a szívedre akkor itt maradsz , de velem és örökre néztem mélyen a barna szemeibe, közben néhány centire voltak az ajkaink.

-Túl sokszor hallgattam már az eszemre. -húztam el a szám. -Hát persze, hogy a szívem után megyek! -mosolyogtam őszintén a szemeibe. Az ajkaink már majdnem összeértek, de nem tudtam, hogy mit csináljak. Ha most megcsókolom lehet nem lesz neki jó, ha nem teszem ezt, az olyan, mintha elutasítanám őt. Nem volt sok időm teketóriázni, ezért úgy döntöttem, hogy megteszem. Finoman az ajkaimmal az övéire tapadtam és sosem akartam, hogy ennek vége legyen.

Charlotte & Damon

Amikor az ajkain összeértek kezemet a derekára helyeztem és közelebb húztam magamhoz, ezzel jelezve, hogy jól esik a csók, és a közelgése. Nagyon kívánatos lány volt, és nagyon jól tudott csókolni ami nem is lepett meg egy hasonmásnál. Mosolyogva távolodtam el egy kicsit az ajkaitól a közbeszóltam, de nem engedtem el közben.
- Ezt igennek veszem ! mosolyogtam még mindig és ismét egy puszit nyomtam ajkaira.
- Eljöhetnél velem a panzióba.. gondolom nem nyírnánk ki egymást .

Élvezte a csókot, ahogy én is, és átfontam a karomat a nyakán. Minden egyes szavára mosolyogva válaszoltam. Annyira boldog voltam, hogy azt, egy regénybe lehetett volna foglalni.
-Jó ötlet. Hol is laksz? -kérdeztem őt. -Ha eddig nem öltük meg egymást, ezután se fogjuk. -kacsintottam és szorosan átöleltem.

- Csak gyere utánam .. fogtam meg a kezét és összekulcsol az övével és indultunk az autómhoz amibe beülve hamar oda is értünk a Salvatore panzióba!

Úgy döntöttem hogy benézek a Grill-be hátha be tudok valakikhez állni biliárdozni.A biliárdasztalnál megláttam Damon Salvatore-t.Rögtön oda mentem hozzá.
-szia-köszöntem neki

- Szia ! Játszunk egy kört ? kérdeztem tőle és felé nyújtottam a dákót .
- Amúgy örülök, hogy látlak.

- Egy tasak vér , de lehetsz a következő mosolyogtam huncutan
- Jól játszom ám.. vigyázz velem .