Mystic Grill

- Kár... -fintorodtam el, majd a távozó Damon után pillantottam - Ha esetleg előfordulna, hogy én is vámpírrá válok, akkor tutira veszem, hogy semmiben sem fogok rád hasonlítani! - vágtam oda undokan az italozgató vámpírnak.
- Most már tényleg megyek - leraktam 3 dollárt a pultra a szíverősítőért és én is távoztam a Grillből.

Egyből hazafelé indultam és a lehetőségeimet vizsgálgattam. Katherinek igaza van, ha ezt folytatom nagy valószínűséggel vámpírrá válok. Vállalnám én ezt Stefanért? Ez nem is kérdés! Érte bármit!

Megérkezve a városba első utam a Grillbe vezet.
~ Istenem mióta nem ettem már egy jó sült csirkét. Reményeim szerint itt jókat lehet falatozni. ~ Gondolkodok magamban és nézek körbe körbe a grill előtt. Kiszálltam a kocsimból, eleinte kicsit félve majd felbátorodva.
~ Nekem mi félni valóm? több mint 200 éves vagyok és van tapasztalatom.... Remélem elfogadnak az itteni lakók..~
Lépteimet lassan befelé irányítottam közbe néha mintha levegőbe szaglásznék. Belépve az ajtón egy kellemes helyet látok. Amire számítottam. Arcomon mosoly ült el, és hirtelen beugrott pár régi kép.

- Szép napot! - Köszönök mosolyogva majd keresek magamnak valami csinos helyet a pultnál. Leülök, a pultos rögtön oda siet. - Jó napot! Valami finommal lepjen meg. - Ismét mosolygok majd várva az ételemre körbe-körbe nézegetek mik vannak itt. Nem sok ember van, talán szerencsére talán káromra. Mondjuk reggel mit várjak?
~ Normálisabb emberek ilyenkor még alszanak... emberek.... normálisak.... ~ Kicsit elrágódok magamban majd megkapom az ételemet melyet nagy örömmel fogyasztok el. Miután elfogyasztottam az ételemet fizettem majd maradtam még 1 italra melyet lassan fogyasztok el.

Damon szinte elviharzott, Elena pedig egy undok megszólalás után szintén elhagyta a Grillt, így egyedül maradtam. Jobb is volt így, legalább nem kellett hallgatnom a szende kis Elenát, valamint az őrzővédője nyálas fecsegését.

A Grill ajtaja szinte folyamatosan nyitva volt, hol kiment valaki, hol pedig bejött. Egyszer csak belépett egy számomra ismeretlen lány, aki a megérzéseim szerint szintén vámpír volt. Úgy látszik, még eggyel növeltük a vámpírpopuláció létszámát a városban.

Mivel ő is egyedül üldögélt, úgy gondoltam, "letesztelem", mégis milyen személyiség. Olyan, mint én vagy éppen ellenkezőleg?

- Ha nem csal a szimatom, új vagy a városban - léptem az asztalához. - A nevem Katherine - mosolyogtam rá és felé nyújtottam a kezem.

Pillantásom hirtelen a felém érkezőre tapad.
~ Vámpííííír.... remélem nem lesz belőle probléma.~

- Szia! Igen, nem csal a szimatod, most érkeztem a városba. Örvendek - Kezet fog vele - Rannie Kusagawa vagyok. Ha jól érzem egy hullámhosszon vagyunk. Ha érted.... miként értem. - Mosolyog majd végigméri a lányt. - Remélem nem csalódik bennem a közösség. Régóta keresek egy nyugodt, ehhez hasonló terepet... Sajnos valami mindig történik, annak érdekében, hogy el kelljen hagynom a várost. - Eleinte kicsit keservesen mosolygok visszagondolva a régiekre, majd kortyolok egyet a poharamból, melyben whiskey kóla van.

- Mesélnél kicsit a városról? Na meg magadról. - Ismét mosolygok.

~ Szimpatikus. ~ Döntöm el magamban majd figyelek a lányra.

- Örvendek, Rannie - mondtam, amikor kezet ráztunk és le is telepedtem vele szemben. - Igen, ugyanolyanok vagyunk - bólintottam, miközben belekortyoltam az italomba, de meglepett amikor a várost a nyugodt jelzővel illette. Aztán eszembe jutott, hogy ő most itt az új lány. - Majd később meglátod, hogy ebben nincs igazad - csóváltam a fejem. - Ez a város minden, csak nem nyugodt. Ennek talán az egyik oka, hogy sokan vagyunk itt, fajtabeliek. A másik pedig, hogy még több fajból is éldegélnek itt, szóval mindig van valami jó kis összezörrenés - húztam meg a vállam. - Bár most mit ne mondjak, eléggé lappanganak a fajtalálkozók - mosolyodtam el.

- Mit szeretnél tudni rólam? - kérdeztem félrebillentett fejjel és még midig a számon ült egy apró kis mosoly.

Végig hallgatva a mesét, öröm tölt el

- Ezeket az információkat örömmel hallom. - Ismét kortyolok egyet. - Jelenleg 3 célom van... kicsinyes célok. De... a sajátjaim. Lehet ilyen mondani, hogy "cél" ? - Egy pillanatnyi eszmefuttatást lerendezek magamban majd újra Katherine-re nézek.

~ Elmerjem mondani a vágyaimat? Hm.... Végülis. Problémám nem lenne belőle. Érdekesnek tűnik ez a város. ~

- Szóval... zajos város. Értem, ennek örülök. - Mosolygok.

- És mégis mik azok a célok? - kérdeztem kíváncsian és hátradőltem. - Elég régóta ismerem ezt a helyet, higgy nekem, a nyugalom csak látszat. Bár most tényleg elég nagy a pangás, de egyébként jól szoktam szórakozni. Főleg, hogy van, amikor én rendezem a balhékat - húztam meg a vállam mosolyogva. - Egyébként honnan sodort ide a szél? - néztem Rannie felé.

/Salvatore villából másnap/

Már elegem volt , hogy otthon punyagyak a házban, a végén még totál depis leszek muszáj volt lejönnöm a Grillbe , kijár nekem is egy kis szórakozás. Fogtam magam odamentem a pulthoz és intettem Matnek hogy jöjjön mert rendelni valóm van egy kis erőset.
- Szia Mat kérlek hozz nekem egy üveg Wiskeyt .
-Csak nem rossz napod van? kérdezte vigyorogva.
Csak hozd a piám, nem azért vagy itt, hogy kérdezősködj, hanem hogy kiszolgálj! vágtam neki gúnyos mosollyal majd megjelent a rendelt Wiskeyimmel . Hamar ki ittam az üveg tartalmát és rendeltem magamnak egy másikat. Már a 2. üveg felét is ki ittam , amikor egy gyönyörű barna hajú lány lépett be a Grillbe még állt egy kicsit az ajtóban, majd közeledett felém , felálltam nehezen, mert az alkohol már megtette a hatását, odamentem az egyik kezem átettem a másik vállára a másikban pedig a piás üveget tartottam és ittam .
-Sziaaa Elena ! Hát , hogy -hogy itt vagy ? -Kérsz ? mutattam fel az öveget aminek alig volt néhány deci az alján.

Kicsit ki akartam szellőztetni a fejem a Salvatore panziós támadás után. Elegem van már ebből, miért nem lehet nyugtom legalább egy napra? Könyörgöm! Csak egy nap! Nem akartam egyedül lenni, ezért sorra vettem a baráti köröm, hogy kivel tudnék egy kicsit baromkodni. Bonniet rögtön kilőttem, mert szegény kiakadt Jeremy miatt. Caroline most el van foglalva Tyler kijózanításával. És Stefan.... ő meg valahol bandázik Klaussal. Az egyetlen személy, aki ráért az Damon volt, de most már belőle is elegem volt, úgyhogy végül is egyedül mentem a Grillbe, hogy kikapcsolódjak. Mikor beléptem megcsapott az alkohol és a cigarettafüst keveredett elegyének orrfacsaró szaga, de már megszoktam, így elviselhetővé vált pár perc után. Körbe néztem, hátha mégis összefutok egy ismerőssel, de sajnálatos módon csak Damont pillantottam meg, természetesen a pultnál és valamit ivott. Mikor odaértem átkarolt a vállal és invitált egy kis piára.

- Kösz nem! Reméltem, hogy nem találkozunk! - fordultam el és Matt már jött is, hogy engem is kiszolgáljon. - Egy felest kérek! Ne nézz így Matt már 18 vagyok!

- Na ! már ennyire utálsz? kérdeztem összeszűkült szemekkel!
- Csak nem leakarod magad inni kislány? huncutkodtam vele azért meglepődtem , hogy ú egy felest kért , Mat kihozta neki a felest és lehajtotta , én csak mosolyogva néztem ahogy összehúzza a szemeit, próbálta titkolni, hogy elsőre elég erősnek tűnt, de én tudtam hogy erős neki.
- Inkább gyengébbel próbálkoznék !

Matt nagy nehezen kihozta a felest én meg lehúztam egy slukkra. Mit ne mondjak erős volt, de mivel Damon ott volt el kellet játszanom a nagylányt, aki bírja piát.
- Nem emlékszem, hogy kikértem volna a véleményed - válaszolt neki a nélkül, hogy ránéztem volna.
Egy kicsit be akartam csiccsenteni, ezért intettem Mattnek, hogy nyugodtan jöhet a következő. Damon nagy örömmel nézte végig a szenvedésem, néha megjegyezte, hogy tényleg nem ártana valami gyengébbet innom. De engem nem érdekelt mit mondott. Egyre több és erősebb italt kértem, aminek meg is lett a hatása. A harmadik pohár whiskey után már azt sem tudtam pontosan hol vagyok. Még beszélgetni is kezdtem Damonnel, aki természetesen egy egész üveg whiskeyt iszogatott, de rá nem volt akkora hatással a szesz.
- Na és mond, te emberi korodban is szerettél inni? Vagy ez csak a vámpírok sajátossága? Vagy esetleg csak követed a mai kort? Most már mindenki iszik, csoda ha egy ember nincs beállva... - kérdeztem fintorogva, így kifejezve, hogy nem tetszik a dolog. Jeremy jutott eszembe, mikor még drogozott és ivott. Nem volt valami szép látvány. De utána Damon megigézte és azóta józan. Hála az égnek!

-Látom mégsem annyira erős neked mosolyogtam el a részeg lányon.
- És nem , nem ittam emberként, kifejezetten gyűlöltem az italt , mostanában is csak azért iszom ennyit mert ez segít elterelni a figyelmem egy kicsit a ... vérről.. mondtam ki nehezen.
- Csak mégis jobb így látnod piásan mint , amikor rajtam van az ebébe nem ? kérdeztem kacéran.
- És te ? minek köszönhető ez a nagy piálás? mert gondolom régen te voltál mindenki számára a példakép , mert te nem drogoztál és a tőbbi..
- Mint Jeremy.. ne vedd sértésnek , de nem 100 as a gyerek.

- Aha. Mondanám, hogy megértem, de én nem szomjazok vérre szóval... Mellesleg volt idő, amikor tudatmódosító tablettákat vettem be, de most nagyon ki vagyok akadva. Stefan és Klaus miatt főleg, de az sem nagyon tetszik, hogy ennyire nyomulsz. - Damonnek szemmel láthatóan nem tetszett ez a kijelentés, az eddig arcán ékeskedő mosoly most lefagyott. - Hopp, bocsi. Úgy látszik, ha be vagyok állva igazat mondok. Ne vedd a szívedre! Tényleg! Bírlak meg minden csak néha kib*szottul idegesítesz.
Nem voltam túl kedves, de sajnos ezt hozta ki belőlem az alkohol. Nem utálom Damont, csak nem tudom hogyan is álljak hozzá. Amikor vele vagyok mindig zavarban vagyok és hülyeségeket beszélek, cikin viselkedem. Annyira gáz vagyok olyankor. Mint egy szerelmes tini, de ez még nem szerelem. Csak...vonzalom.

Rosszul esett amit mondott, de megértettem.
- Figyel, bocsánat, hogy úgy tűnik nyomulok, de nem, csak féltelek, mert nem élném túl, hogyha még valakit el kéne veszítenem , vagy akár neked !
- És igen látom menyire hat rád az alkohol, de örülök hogy őszinte vagy , fogtam magam és felálltam a pulttól !
Legyen szép napod a piáddal együtt. Néztem rá majd indultam az ajtóféle.

- MI? Most mi van? - szóltam Damon után, aki indult volna a dolgára - Valami rosszat mondtam? Azt hittem kedveled a társaságom... Na mindegy, akkor szia! Én is majd hazajutok valahogy - felálltam, hogy én is indulok, de a második lépés nem sikerült tökéletesre és összeestem. Alig bírtam felállni, annyira elzsibbadtak az izmaim. Most megtapasztaltam az alkohol sokszínű hatását. Igaz mondás, gátlástalanság és a mozgáskoordináció gallyra vágása.

Csak hallgattam az ajtó felé menet , hogy Elena mondja a kínait, de nem érdekelt, aztán következő pillanatban egy puffannást hallottam a hang irányába néztem, és a szívem választotta a földön hevert nem gondolkodtam hogy ki lát meg vámpírsebességgel odarohantam és felállítottam.
- Elena, ! könyörgöm, térj magadhoz, cirógattam az arcát ezzel segítve hogy felébredjen, de láttam hogy már ébredezett.
- Úr isten jól vagy? mi történt?

Természetesen Damon a segítségemre sietett és próbált észhez téríteni.

- Ja, semmi, csak próbáltam felállni - mondtam nevetve az aggódó fiúnak - Kikísérnél légyszi! Onnan már hazajutok valahogy....

Damonre néztem, aki nem volt teljesen biztos benne, hogy képes lennék egyedül hazajutni. Igaz, tényleg nagy hatással volt rám az ital, de azért Jeremyt fel tudom még hívni. Vagy egy taxit. Mind egy csak hazajussak valahogy.

- Nem valahogy hanem hazaviszlek, és nincs apelláta, de hogy meggyőrtőgyek arról, hogy jól vagy nézz a szemembe. abban a percben a vége volt a világnak ahogyan a szemeibe néztem egyszerűen babonaázó volt.

Damon nem nyugodott meg abban, hogy "majdcsak valahogy hazajutok", biztosított róla, hogy ő majd hazavisz. Ezzel nem is volt problémám, jelen pillanatban nekem minden teljesen mindegy volt. Tudni akarta mennyire súlyos az állapotom, ezért rám parancsolt, hogy nézzek bele a szemébe. Egyszerűen gyönyörű volt. A kék írisz, ami miatt voltak álmatlan éjszakáim, most sem eresztett. Teljesen elvesztem benne és úgy éreztem gyógyító hatással van rám. Sokáig nézhettük egymást, de ez az idő is rövidnek tűnt ahhoz, hogy belelássak a lelkébe és beteljek a látvánnyal.

- Gyönyörűek - jegyeztem meg halkan, mire Damon elmosolyodott. Reméltem nem hallja meg, habár ez butaság. Ő még 10 km-es körzetből is hallotta volna. De mélyen legbelül örültem neki. Csak az a tudat szomorított el, hogy valószínűleg az italnak fogja ő ezt betudni.

- Igen jól vagy! nevettem fel majd átöleltem.
- Köszönöm az elismerést, csak holnap ne feledd el ezt a percet.
Tudtam, hogy nem az alkohol beszélt belőle , hanem az igazi érzelem ami egy fial lányban van és aki vakon tud szeretni.

Folytatódik. Elena szobája.

Haj itt állok a Grill ajtaja előtt és azon vacillálok be menjek-e?
Végül is nem árt meg egy kis kitérő.Mikor beléptem az ajtón megpillantottam egy fickót a bárpultnál, nem hiszek a szememnek! A pult fele vettem az irányt remegő léptekkel és odaszóltam nagy nehezen
- Ismerhetlek téged valahonnan ?

- Nem hiszem. pillantottam gúnyosan a lányra .
- Miért kéne ? Egyáltalán ki vagy te .hogy megszólítasz?
- Várj ne is mond ,tudom .. megbabonázlak téged, mint minden nőt? Bocsi ma nincs hancúr .

-Nem! Dehogy is csak ismerős az arcod valahonnan.
-Már megvan téged láttalak az erdőben mikor egy lány vérét....-itt nagyot nyeltem és gyűjtöttem a bátorságom hogy ki tudjam mondani azt a szót- Szívtad!

Csúnyán néztem a lányra , hogy miket mond de eltereltem a figyelmét.
- Te lökött vagy.. fogtam meg a karját és ráncigáltam ki a Grill elé.
- Mégis mit láttál ? hüm. honnan veszed hogy bárki i szívta itt valakinek a vérét?
-Na tessék. és ha igen akkor mi volt az szőkeség?

-Eresz el engem te csak ne ráncigálj!
-És nem vagyok lökött láttam amit láttam és világos hogy annak a lánynak a vérét igen is szívtad !-mondtam hirtelen feltöltődéssel