Salvatore panzió - Nappali

Ezekre a szavaira már nem tudtam magam türtőztetni, azon filóztam , hogy meg tegyem vagy sem és megtettem megszakítottam az ajkunk között lévő kis távolságot és puha ajkaira csókoltam majd ő viszonozva folytattuk a szenvedélyes csókunkat ami egyre hevesebbé vált és gyorsabbá. Közelebb húzódtam hozzá majd vámpírsebességgel az ölembe ültettem és így csókoltam tovább a lányt.

Nem bírta ki, hogy ne csókoljon meg, de én se. Szenvedélyesen és sebesen csókoltuk egymást. Hirtelen felforrt a levegő körülöttünk. Óvatosan lejjebb csúsztam, és apró csókokat leheltem a nyakára. Ajkaim visszavándoroltak az övére, majd az arcát simogattam és a hajába túrtam.

Damon & Charlotte & Elena

/Gilbert ház - Elena szobája/

Nem tudtam magammal mit kezdeni. Unatkoztam. Senki sem volt otthon és semmi érdekes nem történt. Még a tv-ben is csupa szappanopera ment, amit kifejezetten kerülök. Morfondíroztam, hogy kihez tudnék menni és sajnos csak Damon jött számításba. Rosszkedvűen beszálltam a kocsimba és a panzió felé vettem az irányt. Út közben többször is vissza szerettem volna fordulni, de erőt vettem magamon és legyőztem a félelmeimet. És ennek hatására mindent tisztán láttam. Azért féltem ennyire, mert tényleg szeretem Damont, azonban ő mégis csak Stefan tesója. Nem tudom, hogy mi lenne a helyes. Ezzel mélyen megbántanám Stefant, már ha valaha vissza tolja a képét, és a barátaim is megutálnának.
Leparkoltam a ház elé és idegesen beletúrtam a hajamba. Pillangók ezrei verdestek a hasamban és úgy folyt rólam a víz, hogy a ruhám viharvertnek tűnt.

-Remek még büdös is leszek! - bosszankodtam, miközben teljes erőből bevágtam a kocsi ajtaját.
Elindultam az ajtó felé és annyira ideges voltam, hogy kopogni is elfelejtettem. Berontottam a házba, átvágtattam a nappaliba és megfagyott bennem a vér. Damon smárolt egy olyan lánnyal, aki a kiköpött másom volt. Azt hittem Katherine az, de Damon tudom, hogy már nem dől be neki ennyire.
- Bocs a zavarásért, már itt sem vagyok! - mondtam legyintve és hátrálni kezdtem.

hallottam egy női hangot hogy bocsánatot kér , ezért eltávolodtam egy percre az imént csókolgatott lánytól és Elena állt ott előttem akinek láthatóan rossz volt azt látni amit látott.
- Elena néztem rá és az ölemben ülő Charlotte-ra a két szempár között csak zihált a tekintetem , nem tudtam, mit mondjak azokban a percekben . Szerettem Charlotte-t , de Elenát is nem tudtam mi tévő legyek Charlotte leszált rólam én meg felalva közeledtem Elena felé.
- Elena én.. Néztem tehetetlenül a szemébe .

A nagy örömünknek, hirtelen valaki keresztbe tett. Megfordultam és csak bámultam a lányt, aki mereven minket figyelt. Damon, Elenának szólította, így végre találkoztam a másik hasonmásommal is, de nem a megfelelő időben. Kiszálltam Damon öléből és megigazítottam a hajam. Talán nem ez a legjobb pillanat arra, hogy szívélyesen kezet rázzak vele és bemutatkozzak. De azért a nevemet elárultam. -Charlotte vagyok. -nehogy azt higgye, hogy Kath. Nem tudom Damon most mit fog csinálni, de azt se, hogy én mit. Viszont, ha kell, akkor harcolok érte!

Damon & Charlotte & Elena

A lány kiszállt Damon öléből és bemutatkozott, így megtudhattam, hogy a legelső Petrova látogatta meg Damont.
- Ó heló! - intettem mosolyogva - Jó partner mi? Élvezd csak, de ne lepdőj meg, ha talán, valami csoda folytán, megjelenik még egy Petrova és átáll hozzá. Tudod ez az ő módszerre. Nem ez az első eset. - mondtam és Damon szemébe néztem.
- Veled artam beszélni, de már meggondoltam magam. A helyzet mindent elárul. Benned tényleg nem lehet bízni. - csalódott acrccal néztem és könnyes lett a szemem.
El akartam mondani mindent, amit éreztem ez előtt és ebben a pillanatban, de Charlotte miatt moderáltam magam. Megtöröltem a szemem és elindultam a kanapé felé, amin Charlotte üldögélt.
- Örültem a szerencsének! - nyújtottam a kezem. Legalább a családtagjainkkal ne legyünk bunkók.

- Elena szaladtam a síró lány után . Kezembe fogtam az arcár, a szemébe néztem.
- Mit szerettél volna közölni? Milyen érzéseidet? Nem tudtam mit kezdjek most már 2 nőt szeretek teljesen végem volt.
- Ami az előbb történt az tudom, hogy rossz neked és magam sem tudom, hogy most melyikőtöket szeretem jobban .. mert igen is szeretlek Elena .. de Charlotte olyan mint te , és ugyan olyan kedves, nem olyan mint Katherine. Tudod, hogy beléd is első látásra szerettem beléd , és ő olyan mint te ..
- Bocsáss meg .. de érts meg .. ez olyan, mint amikor neked kell Stefan és köztem választanod .

Csodálkozva hallgattam Elenát arról, amiket Damonról mond. Majd látom, hogy kezet nyújt a lány. Felálltam és megráztam.
-Én is örülök. -válaszoltam neki, csak pont nem ilyenkor kellett volna megismerkednünk. Damon utána ment, hogy megvigasztalja. Egy kicsit rosszul esett, hogy nem csak én vagyok az, akit nagyon szeret. De megértem Damont. Nagyon rossz lehet neki, mondjuk nekünk se könnyű, de az övé teljesen más helyzet. Nem lennék a helyébe. Meghatott arccal figyeltem, ahogy beszélgettek.

Damon & Charlotte & Elena

Charlotte elfogadta a kezem, míg ekkor is. Nem így kellett volna megismerkednünk. Elindultak kifelé, de Damon utánam jött és a kezeivel átfogta az arcom. Azt mondta, hogy mindkettőnket szeret és, hogy nem tud dönteni. Olyan a helyzet, mint nálam, amikor Stefan és Ő közte kell választanom.
- Damon, ha nem tévedek csak most ismerted meg, nem igaz? Nem tudom elképzelni, hogy ilyen gyorsan bele lehet zúgni valakibe. Most nem vádolni akarlak, de nem értem, hogy van ez. Attól tartottam, hogyha összejövünk, akkor csak Katherine miatt lennél velem. És most bebizonyítottad, hogy volt alapja a dolognak. Charlotteot azért teperted le, mert olyan mint én? Nem tagadom, jó hogy van egy hasonmás, aki normális, de akkor is. Épp csak annyit akartam mondani, hogy meghoztam a döntésem. De ha te őt választod akkor rendben. Nem fogok utánad mászkálni. Te arra kértél, hogy döntsek. Döntöttem. De most te jössz.
Megfogtam a kezét és lágyan lehúztam az arcomról, miközben végig a kék íriszbe meredtem. Fájt, hogy talán Charlotteot választja. Viszont az vigasztalt, hogy akkor talán boldog lenne. Én nagyon ingatag vagyok. Velem csak a baj lenne.

Csak bámultam amit a lány mondott, Igaza van nem szerethettem be ilyen hamar , de én őt soha sem néztem Katherinnek , soha! Talán Elenának Képzeltem amikor Charlottet csókoltam , talán rá gondoltam , és azért szerettem .
Csak ziháltam az ajtón kilépő Elena és Charlotte között , hogy most mit tegyek és úgy gondoltam azt teszem amiért a szívem küzdött hosszú időkig , Charlotte re néztem fájó szemmel és elejtettem neki egy néhány szót.
- Ne haragudj ! - Tényleg ne haragudj! és fogtam magam a síró lány elé szaladtam a képességeimmel .
- Elena tudom mit érzek igazából , végig gondoltam , amit Charlotte iránt érzek azt irántad éreztem , igazad volt , nem szerettetek bele ilyen hamar , van egy lány akiért sokat küzdöttem , hogy az enyém legyen, erre most lehetőséget adott , és ezt nem fogom feladni , egy hasonmás miatt .
- Te sohasem voltál nekem Katherine , sohasem érted ? Néztem mogyoróbarna szemeibe.

Elena arról beszélt, hogy nem szerethetett belém Damon, ilyen hamar. Amikor már Damon is egyet értett vele, azt hittem, hogy felrobbanok. Óriási haragot éreztem, a szemeim szikrát hánytak. A szívemet nyomta valami, de most nem tudtam sírni. Nem bírtam tovább hallgatni a beszélgetésüket, ezért közbevágtam. Sebesen közéjük siettem és elkezdtem mondani, amit érzek.
-Elena, hallottál már olyanról, hogy első látásra szerelem? Velem ez történt. -kezdtem a mondókámat még barátságosan. -Nem tudod, hogy milyen úgy élni egy fél évezredig, hogy senki sem szeret és még rád sem hederítenek. Azért jöttem Mystic Fallsba, hogy ennek véget vessek! Nem akartam többé magányosnak lenni. És amikor megpillantottam Damont, rájöttem, hogy vége! Többé már nem kell elrejtőznöm, és utálni mindenkit, mert beleszerettem, teljes szívemből! -mutogattam Damonre.
-És te... -fordultam szembe Damonnal. -Nem hittem volna, hogy ennyire becsapsz, hogy mást képzelsz a helyembe, amikor veled csókolózom. Azt hittem, hogy te is viszont szeretsz. -ráztam meg értetlenül a fejem. -Elena az én hasonmásom, én vagyok a legelső Petrova. Ő csak a harmadik! Ha hamarabb találkozol velem, mint vele, akkor belém szerettél volna. -mondtam továbbra is megtörés nélkül. -Végig azzal biztattál, hogy engem is szeretsz, de már tudom, hogy hazudtál! -sóhajtottam egyet és mind kettejük szemébe néztem, várva erre a válaszukat.

Damon & Charlotte & Elena

Damon sokáig vacilált, hogy mégis melyik lányt válassza. Én már elindultam kifelé, mondván úgyis majd szól, hogy mit akar. Egyszer csak előttem termett és elmondta, hogy valószínűleg Charlotte csak azért érintette meg, mert nagyon hasonlít rám, és hogy ő soha nem nézett engem Katherinenek. Megkönnyebbülten felsóhajtottam. Egy nagy kő legurult a szívemről és minden bajt szépnek láttam. Valahogy éreztem, hogy igazat mond. De sajnos Charlotte tisztára kiakadt és elmagyarázta, hogy ő mindig is magányos volt és, hogy végre szereti valaki.
- Tudod, Katherine is egyedül van, mégsem mászik rá egy tök idegenre azzal, hogy szerelmes belé - mondtam harciasan és megfogtam Damon kezét úgy, ahogy a hegy tetején tettem, mikor megmutatta a vízesést. Istenem, de bolond voltam akkor. Most viszont rendbe hozok mindent!
Ezek után Damon is megkapta a kiosztást és Charlotte csak nézett ránk, hogy hogyan reagálunk.
- Figyelj Charlotte! - szólaltam meg, most már kedvesebben - Lehet, hogy ha veled találkozik először, akkor ez fordítottan megtörtént volna és most engem koppintana le, de semmi sincs véletlenül. Tegyük fel, hogy tényleg annyira szereted, ahogy állítod. Ha ő máshogy lenne boldog megfosztanád tőle? Én tényleg szeretem őt, csak először a testvérét választottam, így kialakult egy kényelmetlen helyzet. Féltem elmondani neki, sőt még bevallani magamnak is, hogy szeretem. Azonban most itt vagyok mellette és nem szándékszom egyedül hagyni.

- Charlotte sajnálom, ez ez nálam egy hirtelen kirohanás volt, én Elenát szeretem tiszta szívemből, maradjunk barátok, de kérlek amiért eddig küzdöttem ne tedd tönkre , tudom hogy volt valami az előbb de ez velem meg esik egy párszor érte küzdöttem egész életemben, ha igazán szeretsz akkor azt teszed ami nekem a legjobb, és nekem Elena mellet van a helyem senki más mellet , Katherinnel elég jól kijössz csatlakozz hozzá, vagy maradj a városban de nekem mellette kel lennem , ha most nem őt választom, azt egy idő után megbánnám , Katherine már rég nekünk esett volna /vér folyna /, de te nem tetted és köszönöm . Néztem Elenával szembe és a kezét fogva indultunk be a meleg napaliba.

Nem tudtam mit szólni Damon szavaira. Nem voltak igazak az érzései. De az enyéim igen, már ha ilyen helyzetbe kerültünk, nem akarom elveszíteni őt.
-Fáj, hogy nem engem szeretsz, de nem akarlak elveszíteni. Szeretnék a barátod maradni és a közeledben lenni. -fordultam Damon felé, remélem ez Elenának megfelel. -Remélem, találkozunk még. -néztem Damonre kedvesen. -Sziasztok! -majd felkaptam a táskám és lassan kisétáltam a panzióból.

Damon & Charlotte & Elena

Az ősi hasonmásom és a szerelmem barátságot kötöttek. Természetesen ez ellen nem volt kifogásom, hiszen Damon azzal tölti az idejét, akivel csak akarja. És a történtek ellenére szimpatikus Charlotte. Teljesen fair volt a játék, és a végén nem civakodás lett, hanem egy kompromisszum. Értelmesebb mint Katherine az biztos. Damon visszavezetett a nappaliba, míg Charlotte távozott.
- Sajnálom, hogy ilyen helyzetbe hoztalak! Nem tudtam, hogy rosszkor jövök. - kértem bocsánatot és a hármas jelenet után először néztem az arcára. Melegség öntött el, végre boldog voltam. Régóta szenvedtem már az érzéseimtől, amiket Damon iránt tápláltam és féltem, hogy mit fognak rólam gondolni az emberek. De már nem érdekelnek. Az a legfontosabb, hogy én boldog legyek, és hogy Damonnek is jó pillanatokat szerezzek.
- Tudod, nagyon tetszett az a hely, amit mutattál. Akkor már megmozdult bennem valami és közeledni is kezdtem, de félúton megakadtam. Megijedtem, hogy mások mit fognak gondolni. De nem érdekel, amíg velem vagy. Köszönöm, hogy így döntöttél. - mosolyogtam rá és az arcára nyomtam egy puszit. Még ezt is nehezen tettem meg. A kezeim remegtek, a hasamban még mindig verdestek a pillangók és az agyam kalapált.

- Nem jöttél rosszkor, ha nem jössz még teljesen elvesztem az eszem, és olyat tettem volna miért örökre átkoznám magam . - De örülök, hogy így döntöttél.
- Tudom, hogy tetszett, és mindig is tudtam, hogy szeretsz de erre várnunk kellet nem lehetett sürgetni .
- Csak egy puszit kapok? kérdeztem huncutan felhúzott szemöldökkel .
- Talán nem érdemlek meg többet?

Természetesen Damon telhetetlen volt és nem állhattam meg csak egy puszinál. Nem mintha én csak ennyire vágytam volna, de ahogy Damon is mondta, nem akartam sürgetni. Végül is, ha belegondolok eleget vártunk. Kihúztam magam, lábujjhegyre álltam és egy határozott, de mégis lágy csókot adtam a szájára. Biztos voltam benne, hogy viszonozni fogja. Olyan nincs, hogy visszakozzon.
Nem is gondoltam, hogy ennyire csodás lesz. Még talán Stefannal sem volt ennyire jó és természetes. Akármeddig csókolgattam volna, de már alig kaptam levegőt. Be akartuk pótolni a lemaradást.
- Várj! Alig kapok levegőt. - mondtam nevetve és mikor már nem szédültem ránéztem. Boldogabbnak még soha sem láttam. Ettől én is még vidámabb lettem, habár eddig sem voltam endorfin híján, és újra rátapasztottam ajkam az övére.

Jól eset az érintése, jól, a csókja, és jól a szerelme egészében jól esett ahogyan ott volt előttem .
Puha ajkai hirtelen átszőtt távolságot, az érintkezéskor hamar táncot jártak ajkaink, szinte teljes erőmből magamhoz szorítottam a nyújtózkodó lányt . A csók oly sokáig tartott, és érzelmes volt , hogy alig kaptunk levegőt, ezért elváltunk egymástól egy pár pillanatra.
- Bár ne lenne ennek sohasem vége szóltam neki gyengéden , majd vissza csókoltam.
- Mi lesz Stefan nal ? szakítottam újra meg az ajkaink között lévő közelséget .

- Nem tudom - feleltem a Stefanos témára, ami eléggé elvette a kedvem a csókolózástól. Az ember nem mindig a volt pasijáról szeretne gondolkozni, miközben egy újjal smárol. - Azt sem tudjuk, hogy merre jár. Tulajdonképpen mikor utoljára találkoztunk kijelentette, hogy már nem tartozom hozzá, így legális, amit mi csinálunk.
Elengedtem a nyakát és elindultam a kanapék felé. Kifejezetten ügyeltem rá, hogy ne azon foglaljak helyet, amin pár perccel ezelőtt épp Charlotteval enyelegtek. Belefájdult a szívem a gondolatba is, de már tudtam, hogy Damon nem hagy el érte.

- Ezt vegyem úgy, hogy elfelejted? , mert tudom, nem lehet ilyen hamar kitörölni valamit ami hosszú ideig tartott.
- Tudom , hogy Stefan sebet ejtette rajtad, de hagyd, hogy begyógyítsam, talán úgy könnyebb lesz .
-A Stefanos dolgot ara értettem, ha meglátod biztos előtörnek majd az érzelmeid, és nem szeretnék ismét pótlék lenni . fogtam magam és leültem mellé a kanapéra.

- Damon, sajnálom,de nem adhatok biztos választ. Fogalmam sincs, hogy mit tennék, ha meglátnám. Lehet, hogy nem is érdekelne, de lehet, hogy bőgnék egy sort. - mondtam elszégyellve magam. Most smároltam egy pasival és nem tudom, hogy mi lenne, ha találkoznék az exemmel? Őrület. - De azt biztosan állíthatom, hogy soha nem lennél pótlék!
Közelebb csúsztam hozzá és átkaroltam, majd a fejemet a vállára hajtottam.
- Én nem vagyok Katherine! Bizonytalanok vagyunk mind a ketten, mert eddig tragikum volt a szerelmi életünk, de én soha nem dobnálak el Stefanért. Most már. És igen, ha beszélnék vele, tuti, hogy vonzónak találnám, de ez csak azért van, mert még nem gyógyult be a seb. Megkérlek rá, hogy Te gyógyítsd be! - néztem az arcára, mire ő is elfordította a fejét és pillantásaink találkoztak.
Sajgott a szívem, mikor Stefanra gondoltam, még nem zártam le teljesen a kapcsolatot, de tudtam, hogy itt az idő tovább lépni. Damon eleget várt már rám.

- Tudom, hogy kételyesek az érzések, de én nagyon szeretlek téged.- Én megértem az érzéseid, tudom Stefan az eddigi legnagyobb szerelmed és nem lehet ezt eltörölni könnyen . - Tudom, hogy nem vagy Katherine, soha az életbe nem néznélek annak . - Ha kettőnk közül kéne egyszerre választani, lehet eldobál, de én nem kételkedek benned . - Igen megkértél, hogy gyógyítsam be a szíved és ha ez rajtam múlik be is gyógyul. és soha nem lesz rajta seb. öleltem át a karommal a derekánál, amikor ő karjait átfonta rajtam a fejét a vállamra hajtva adtam neki puszit a homlokára.

Damon is átölelt és nyomott egy puszit a homlokomra, amire egy hatalmas nagy mosollyal válaszoltam. Fogalmam sincs meddig ülhettünk így, de egy idő után elkezdtek zsibbadni a végtagjaim és el kellett engednem Damont. Nem volt az ínyemre a dolog, de ennyit azért még csak túl élek. Hirtelen elfogott az álmosság és a szempillám is egymáshoz ragadtak. A szemeimet csak nagy erőfeszítések árán tudtam nyitva tartani.
- Azt hiszem álmos lettem. Bánnád, ha hazamennék? - néztem fáradtan Damonre, aki látszólag jót mulatott rajtam.

- itt is aludhatsz , de ha nagyon szeretnéd haza viszlek mosolyogtam a kissé álmos lányra.

- Áá, hazamegyek egyedül - legyintettem és elkezdtem tápászkodni - Ne értsd félre örülnék neki, ha hazavinnél, de félek, hogy nem tudnék kiszállni a kocsiból - kacsintottam Damonre és végre már a két lábamon álltam indulásra készen.
- Jó éjt! - dobtam egy puszit a levegőbe, amit neki szántam, majd elindultam a bejárati ajtó felé.
Kilépve a meleg házból, megcsapott a hűvös szél. Azonnal felébredtem. Összeborzongtam és a vaksötétben keresgélni kezdtem az autó után. Beszálltam és nyugtáztam magamban, hogy nem kevesebb, mint három órát töltöttem a villában.
Beindítottam a motort és indultam haza.

/Folyt. Gilbert ház/