Salvatore panzió - Nappali

[quote="Katherine Pierce"][center]

Hazaértem és egyből a bárpulthoz siettem , mert az italba fojtottam a mérgemet . már a 3. üveg whisky alján tántorogtam amikor kitört belőlem az üvöltés vágya ..
- Miért ..? Istenem miért ?? Miért nem fogad el ?
Mérgemben hozzávágtam a whisky üveget a falhoz ami apró csillogó szilánkokra tört !
Éreztem , hogy valaki a hátam mögött áll nem éppen felhősen tekintve rám szinte könnyezik a szeme .. megfordultam és a világ legszebb nőjén akadt meg a szemem . Az idegesség , a düh, és a szomorúságból már csak az idegesség maradt meg az is más formában , ideges voltam magamra , mert nem szeretem ha így lát ,, nem ... ő nem láthat így ! Akit a legjobban szeretnék magamnak , annál talán ezzel az utolsó szikrányi kis esélyt is elvesztettem , de remélem hogy ebben tévedtem !
- Elena ! néztem csillogó sajnáló szemekkel !

- Jól vagy? Katherine nem ér meg ennyit! Ne húzd fel magad! - próbáltam úgy tenni, mintha tényleg a hasonmásomról lenne szó, habár mélyen legbelül éreztem, hogy ez nem így van. Az üvegszilánkok szanaszét röpültek az ütés erejétől. - Van esetleg egy seprűd? - kérdeztem nevetve. Nem voltam biztos benne, hogy egy vámpír csak azért elmegy egy boltba, hogy seprűt és lapátot vegyen.

- Nem !! egy cseppet sem vagyok jól !
- Úgy teszel mintha bíznál bennem, meg mintha elfogadnál annak ami vagyok közben meg nem , és utálsz!
Én nem tudok abban a hitben élni hogy egyszer játszod nekem a sajnállak stílust, máskor meg amikor segíteni szeretnek akkor meg magasról lesz*rsz!

- Óó, sajnálom, hogy nem minden úgy működik, ahogy neked tetszik! Az élet nem egyszerű, Damon! És mégis mit kellene tennem? Amikor egyfolytában utánam koslatsz örülnöm kellene? Boldognak kellene lennem, amikor egy árva magányos pillanatom sincs? - felháborodtam Damon viselkedésén. Értem én, hogy a feje tetejére állt körülötte a világ, de nem csak neki vannak gondjai. Mindenki más is szenved és mégis kibírják nyafogás nélkül.

- Én nem azt kérem tőled , hogy szeress belém hanem azt hogy bízz bennem és fogadd el a segítségemet ! Tudom h, hogy te mindig is Stefant fogod szeretni .. tudom.. túlságosan is .. , de nehogy azt hidd , hogy csak neked rossz ez az egész!! Mert nekem is az ! Hiába tett velem bármit az öcsém , és én is vele , akkor is az öcsém fog maradni és az életét áldozta azért hogy én meggyógyuljak a harapástól, és tudom azt hiszed ez engem nem érdekel és hogy csak magammal tudok foglalkozni de tévedsz nekem ez fontos! Üvöltöttem rá teljes erőmből ami láttam rajta hogy rosszul esett neki .. de nekem is az ő szavai ..
- Elena ! én nem koslatok utánad ! hanem , megpróbálok minden egyes pillanatot arra szánni ha van időm , hogy közeledben lehessek azért , hogy megvédjelek, Mert Klausék visszatértek Mistick Falls-ba , és félek hogy megölne ha megtudná , hogy élsz! Érted már ?

- Stefan soha nem hagyná, hogy Klaus visszajöjjön és bántson. Lehet, hogy nem akar hazajönni, de az is csak azért van, hogy megvédjen. Tudom, hogy megállítja Klaust, ha esetleg megfordulna a fejében a visszatérés gondolata. És mégis hogy bízzak benned, ha te sem bízol bennem? Kérlek, hidd el, hogy tudom, hogy mit csinálok! - kérleltem az előbb üvöltő Damont. Valami érthetetlen és ismeretlen kötelék van köztünk, ami nagyban befolyásolja az érzelmeinket. Legalábbis az enyémet biztosan. Az egyik pillanatban meg tudnám karózni, de a másikban megölelném. Nem értem ezt...

- Én bízom benned! hát nem érted SZERETLEK! kiabáltam rá már szinte fájva de tudtam hogy meg kell tudnia ! és én sem hagynám hogy Klaus bántson ! fordítottam neki hátat , mert nem tudtam a szemébe nézni de nem gyűlölteből ..
- Nem Elena !! Tévedsz! Te nem tudod , hogy mit csinálsz! nem .. nem tudod .. még a saját érzéseiddel sem vagy tisztában , fordultam vissza felé ! és tenyerembe vettem arcát!
- Kérlek.. bocsáss meg én .. nem akartam veled kiabálni .. és tudom hogy csak egy bunkó segfej vagyok , de nem tudnám elviselni ha bajod lenne! Ez a lánc ami köztünk van egy ismeretlen lánc a világegyetembe ! Amit még misem ismerünk teljesen .. de egy biztos , ez a lánc elszakíthatatlan !

Damon folytatta az ordítozást, de a végére bocsánatot kért és lenyugodott. Úgy éreztem ennyi elég volt belőle, nem akartam az egymás iránti érzéseinkkel foglalkozni. Nem most.
- Damon, tudom, hogy mit érzel. De most nem ezzel kell foglalkoznunk. Meg kell mentenünk Stefant! Most ez a legfontosabb! De ha nem akarsz részt venni benne, akkor én majd egyedül megkeresem és hazahozom! - mondtam keményen, megfordultam és indultam a bejárati ajtó felé.

Mi hogy egyedül gondoltam végig az agyamban.. és tudtam igaza van ezért nem hagytam hogy csak úgy elmenjen . vámpírsebességél elé mentem mielőtt kilépett volna az ajtón .
- tudom hogy most Stefan a fontos . és segítek minden erőmmel hogy visszahozzuk. csak éreztetni akartam veled hogy fontos a biztonságod!
-Nem maradnál itt beszélgetni ? teljesen egyedül vagyok .. de ezt úgy kérem tőled mint a barátod:)
kérlek ne haragudj oké ?

Damon nem hagyott elmenni, inkább beszélgetéshez invitált.
- Természetesen itt maradok. És köszönöm! - mosolyogtam hálásan, majd odamasíroztam a nappali leghosszabb kanapéjához és elnyúltam rajta. - És mi legyen a téma? Esetleg nincs valami üdítőd? Abban biztos vagyok, hogy pia és vér van elég, de ha nincs valami fincsi egyéb, akkor víz is megteszi.
Damon kissé mérges volt, ahogy láttam leginkább magára az előbbi ordítozása miatt, de a szemében láttam, hogy tényleg segíteni akar nekem. Azonban a keresést nem most azonnal akarja megkezdeni.

-Persze van ! hozom is! narancslé jó lesz ?
-És éhes nem vagy?
Mert felkészültem rád:)
gyorsan elszaladtam és hoztam neki inni , enni
- tessék frissen ahogyan szereted
- És a kereséssel kapcsolatban .. ha szeretnéd már holnap hozzá kezdhetünk vagy holnapután .. de szükség lesz Caroline.. re is! mert Vámpír!!
- Kérlek nélkülem ne indulj el mert féltelek !

- Köszi - mondtam az itókára meg az ételre - Igen, lehet, hogy majd őt is bele kellene vonnunk. Jól jöhet még egy ember, hátha valami olyasmire jön rá, amire mi nem gondolunk.

Caroline már régóta a barátnőm és tudom, hogy mindig megmondja, amit gondol. Kicsit félek, hogy mit szól majd a "Damonnel együtt dolgozunk" dologhoz, de bízom benne, hogy nem éget le mindenki előtt. Már tudja miért nem vallom be az érzéseim a másik Salvatore iránt. Úgy érzem ez a mi közös titkunk marad. Legalábbis remélem...

- Köszönöm, hogy a Grillben...tudod. De megoldottam volna egyedül is. Ismerlek, Katherine kihozza belőled a mérget, de ez nem jó. Harcolnod kellene ellene. Pontosan erre játszik. De azt csinálsz, amit jónak látsz... - mondtam, majd belekortyoltam a narancslébe - Hmm, ez isteni!

-Tudom hogy egyedül is boldogulsz .. de , nagyon rossz volt látni vele téged , és hogy veszekedtek és igen nem bírom Katherine-t és féltelek is tőle
És örülök hogy ízlik
-Elena! tudom megígértem ezt nem hozom fel de muszáj megkérdeznem .
- Rám és Stefanra hogy tekintesz ? Mint Maga Stefan . és Mint én magam ? ..
De kérlek ne légy ideges .. csak tisztázni szeretném. .. erre egy ablak kitörést hallottam meg gyorsan oda szaladtam hogy megnézzem mi volt ez és egy farkassal találtam magam szembe Elena gyorsan utánam szaladt de én csak a maradására tartottam ..

Damon felhozta a Stefan vs. Ő témát, amiről nem szívesen társalogtam volna, még szerencse, hogy épp a válaszadás előtt tört be egy ablak. Az cseppet sem volt szerencsés, hogy egy farkas ugrott be rajta. Odarohantam Damonhöz, hogy védjem a harapástól, de nem azzal a nyomorult erejével visszafogott. Fogalmam sem volt, hogy került ide a semmiből egy feldühödött jószág.

- Damon! Uram atyám! Damon! - visítoztam szegénynek a fülébe.

-Elena!! meg ne mozdulj parancsoltam rá!
Ő telje erejéből védeni akart de visszatartottam én csak szemeztem ezzel az idetévedt nem éppen jókor Vérfarkassal amikor egy hirtelen mozdulattal ami még a vámpírokat is lealáza nekirontott Elenának ő csak egy óriásit sikított míg végül fogtam egy kardot és a Farkasba vájtam .. majd odarohantam hozzá és egy jónak vérfarkas harapás hüledezett a nyakán ..
-Elena !! Istenem . hogy vagy ? Azonnal Igyál a véremből vagy meghalsz!
parancsoltam rá és felsértettem a csuklómat

Még mindig nem tudtam a két lény közé férkőzni. Damon farkasszemet nézett a másikkal, aki hirtelen rám ugrott. Nem számítottam rá, egy hangos sikoly is elhagyta a szám. A következő pillanatban Damon leszúrta a farkast és meg akart itatni a vérével. Először vonakodtam, de éreztem, hogy gyengülök, ezért gyorsan elkaptam a karját és néhány csepp vért kiszívtam belőle.
- Kösz, ennyi elég lesz - toltam el magamtól és letöröltem az ajkaimról a felesleges vért.

-Biztos jól vagy ?
Ne hozzak valamit ?
Vagy gyere inkább ülj le egy kicsit segítettem neki felálni majd elindultunk a kandalló és a kanapé felé odafele még kicsit csetlett botlott de szerencsére mindig elkaptam ..
- Én sejtem hogy ki lehet ez !

- És mégis ki? Ki akar egy vámpír helyett egy embert bántani vérfarkas létére? - kérdeztem kicsit felháborodva, mintha az illetőt felelősségre vonnám. Jó, persze nem örültem volna neki, ha megharapja Damont, mert akkor meghalt volna, de akkor is. Mi ez már? Minden a feje tetején áll....

-Klaus..!
És azért tette mert rájött, nem haltál meg!
Ezért a következőt tesszük!
- A nevedre íratom a házat, és itt fogsz lakni és csak te tudsz akár kit is beinvitálni!

-Biztos? Ez nagyon rendes tőled! - Damon idegesebb volt nálam és szervezkedni próbált. Megígérte, hogy holnap felhívja a hivatalt és átíratja a házat. - És mi lesz, ha Stefan haza akar jönni? Nem tud majd bejönni... - sajnálkoztam, mire Damon "hülye vagy?" pillantással nézett rám.

- Nem érdekel .. az majd a te döntésed lesz! holnap jön az ügyvéd és átcuccolsz ..
de azért megharagszom ha kizársz! mosolyogtam rá majd picit a vállammal megütöttem.

- Felhívom Bonniet, hogy utána mennyünk majd el valamerre. Szükségem van egy kis kikapcsolódásra,de ahogy az életem zajlik, nem hiszem, hogy nyugtom lesz a közeljövőben... - sajnálkoztam. Habár igazán megszokhattam volna már, hogy mindig feltűnik valaki, aki meg akar ölni, aki a véremre szomjazik. Vagy csak esetleg azt hiszi, hogy az ősellensége, Katherine, vagyok. Ő nagyon kevés emberrel jött ki jól...sőt akikkel megvolt valami csoda folytán, azok mind meghaltak mostanra...Még jó, hogy nem vagyunk öribarik.

- Oké de ha valami van hív oké ? és ott vagyok és leütöm aki hozzád ért mosolyogtam

- Köszi! - válaszoltam nevetve. Elképzeltem Damont, ahogy egy baseballütővel lecsap egy ártatlan embert, akinek véletlenül hozzá ér az utcán a kisujja a kabátomhoz. Képes lenne a legrosszabbra gondolni... De néha nagyon aranyosnak találom, ilyenkor védelmező és melyik lány nem szereti, ha a sármos fiú állandóan készenlétbe van?