Gilbert ház - Nappali

/Nappali/

/Elena szobája/

Leültem a tv-vel szemben fekvő kanapéra és unottan bekapcsoltam a televíziót. Kerestem egy filmcsatornát és üres szemekkel rátapadt a képernyőre és úgy tettem, mintha figyelemmel kísérném a történéseket. Azonban az életemen gondolkodtam. Annyira hibátlan életem volt, amíg a szüleim el nem hunytak. Akkor teljesen magamba zuhantam és mély depresszióba estem, Jeremyvel együtt. A különbség az volt, hogy én kirángattam magam ebből a gödörből. És ebben sokat segített Stefan. Nem hittem volna, hogy valakinek valaha meg fogok nyílni az életemben ezek után, de ő ott volt nekem és én megbíztam benne. Stefan előtt nem tudtam mi a szerelem, de ő megtanította. És most elment. De Damom itt maradt, viszont vele nem tudok mit kezdeni. "Házi nyúlra nem lövünk!" tartja a mondás. És milyen igaz! Ebből mindig csak bonyodalom lesz. Damon nagyon kedves velem és elpuhulok mellette, de nem tehetem meg, hogy az egyik fiúról a másikra ugrok. Stefannal már előttem a lehetőségem. Ez egyszeri és megismételhetetlen.
- Sajnálom Damon! - mondtam hangosan és bevágtam egy "sorry" fejet.